Mi juthatna ilyenkor az eszembe?
Jaj de frappáns vagyok így hajnali 4-kor egy koffeinmentes kávé és egy tejszelet mellett. Merthogy ismételten hajnalban keltem fel, és ilyenkor jutnak eszembe a legjobb gondolatok, csak mindig lusta vagyok lejönni a laptophoz hogy meg is írjam őket.
Tisztára úgy érzem magam, mint Carrie Bradshaw, kivéve hogy nekem sokkal kevesebb hajam van és Mr.Big ott szuszog odafent a hálóban a kislányunkkal. Ja és persze nem elhanyagolható, hogy én nem cipőkre költöm a pénzem, hanem rúzsokra.
A hajnali korán keléseknek az oka, hogy legtöbbször rosszat álmodom, amiből felkelek és utána egyből elkezd kattogni az agyam.. Nem tudom most éppen miért ébredtem megint a "szokásos" szorongással és szívdobogás érzéssel, amikor minden rendben van körülöttem?!
Megvallom őszintén, ez az utolsó hónapom mielőtt ismét visszatérek melózni, igaz hogy csak heti két napra, de be kell valljam, már most hiányzik a kis szaros mellőlem..
Nem mintha nem lenne jó kezekben, de hát mégsem velem lesz és nekem az a 100%. Tudom ez nevetségesen hangzik, de nah. Mégiscsak már majdnem 3 éve össze vagyunk nőve (az elején szó szerint) és teljesen az életem részévé vált, olyan mintha nem is két éves lenne, hanem már sokkal több, és nekem mindig is lett volna gyerekem és mindig is tudtam volna, hogy adott helyzetekben mit kell csinálni. Tisztára ősanya típus. Ja nem. Mert az első egyedül töltött éjszakánkon szépen meglepett egy csinos kis pánikroham, és a 23 fokos lakásban, köntösben remegtem, miközben szakadt rólam a víz. De ez már történelem.
Szóval tudom no para, a gyerek életben marad mire hazaérek és a munka is le fogja foglalni az agyam, de mégis egy kis darabka belőlem itthon marad. Pedig hányszor kívántam, mikor nyűgös volt, vagy hisztizett egy bolt kellős közepén, hogy ohh bárcsak dolgoznék... Most meg mikor itt lesz a lehetőség, előjött a paramami belőlem.. Vicckategória vagyok.
Nembaj, ezen is túlleszünk és minden a legnagyobb rendben lesz. Ettől szép az élet, hogy akadályokat kell megugranunk és problémákat megoldanunk, mert ez hajt minket előre az életben.
Őszintén, nem is értem azokat, akik öngyilkosok lesznek. Szerintem gyávák és megfutamodnak a gondjaik megoldása elől. Persze én pld nem merném megölni magam.. De nem is akarom, mert élni akarok minden áron, akkor is ha az életem éppen mélypontom van, mert ha azon túllendülök és megoldom a bajomat, akkor utána sokkal erősebbnek érzem magam, hogy "fuckyeah" ezen is túlvagyok és jöhet a következő kihívás.
Tehát mindig csak előre kell néznünk, mert ha a múltban ragadunk, az nagyban megkeseríti az életünket, a mindennapjainkat, az meg ugyebár sz@r és ki akar magának sz@art?! Na én nem.
Száz szónak is egy a vége,izgatottan várom hogy újra munkába álljak és emberekkel foglalkozzak, aztán este alig várjam hogy hazaérjek és lepihenjek az én kis "mini me"-m mellett.
Nem zsibbasztom tovább az agyatokat, mert már elfogyott a kávém és a tejszelet is lecsusszant a gyomromba,ma pedig újra nappali rendezésbe fogunk és ugyebár a kreativitáshoz kell az energia és a friss agy.
Köszönöm, ha elolvastátok.
Sziasztok!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése