Ma kicsit komolyabb vizekre evezünk, de azt hiszem erről is muszáj beszélni, hisz egy betegségről van szó, amit sokan szégyellnek, sokan nem vesznek elég komolyan, pedig senki sem tehet arról ha beteg, ezen kívül nem szégyen erről sem beszélni/írni.
Nálam tavaly diagnosztizáltak pánikbetegséget. Az egész még tavaly nyárra/tavaszra nyúlik vissza, amikor valószínűleg volt már elvétve 1-2 apróbb pánikrohamom, de mivel nem fordult elő sűrűn, így nem is igazán vettem komolyan az egészet, a fáradtságra fogtam, meg hogy majd elmúlik.
Aztán egyik nap, már sejtettem hogy itt nincs valami rendben. Úgy éreztem, hogy nem kapok rendesen levegőt, mintha valami nyomná a mellkasomat.. Valamiféle tüdővel kapcsolatos dologra gondoltam, vagy megfázás vagy valami hasonló apróság. Ez egy csütörtöki napon történt, péntekre se és a hétvégére sem javult a helyzet, így hát hétfőn felkerestem a háziorvosom. Ő meghallgatta a tüdőm és adott beutalót a tüdőgondozóba. Valami zörejt hallott odabent, így asztmára gyanakodott első körben. Még aznap este ismét pánikrohamom volt.. nehézlégzés, mellkasi fájdalom, szapora szívverés és halálfélelem. Másnap a tüdőgondozóban csináltak több vizsgálatot is, amiből kiderült hál istennek a tüdőmmel nincs semmi gond.
Nincs asztmám, se egyéb tüdő bajom. Aznap délután a negatív leletekkel vissza a házidokimhoz, és elmeséltem neki az előző esti élményeimet. Rögtön rávágta, ez bizony pánikroham volt. Adott beutalót a Dél-Pesti kórház pszichiátriai gondozójába, ahova hamarosan időpontot is kaptam. Illetve felírta a Frontin nevű gyógyszert, ami egy nyugtató-altató hatású készítmény. Elkezdtem ezt szedni, és jobban éreztem magam. Eleinte nagyon álmosnak és fáradtnak éreztem magam tőle, de hamarosan hozzászokott a szervezetem. A pszichiáterem egy nagyon kedves, idősebb férfi, aki mindig megkérdezi hogyan érzem magam és hogyan szedem a gyógyszerem. Nagyon jó vele beszélgetni, sokat kérdez, igazán megnyugtató kisugárzása van. Igazából mondhatom, hogy szeretek oda járni, minden félelem nélkül lépek be a rendelőbe. Idővel a pánikrohamok száma lecsökkent, volt hogy 2-3 hétig nem is volt semmilyen tünetem. Persze olyan is volt, hogy naponta előfordult egy egy ilyen roham, amit nagyon nehéz átvészelni, és utána rohadt fáradtnak érzi magát az ember. Kikapcsol az ember agya, és teljesen kétségbe van esve, halálfélelme van és stb.. amiket fentebb is említettem.
Nincs asztmám, se egyéb tüdő bajom. Aznap délután a negatív leletekkel vissza a házidokimhoz, és elmeséltem neki az előző esti élményeimet. Rögtön rávágta, ez bizony pánikroham volt. Adott beutalót a Dél-Pesti kórház pszichiátriai gondozójába, ahova hamarosan időpontot is kaptam. Illetve felírta a Frontin nevű gyógyszert, ami egy nyugtató-altató hatású készítmény. Elkezdtem ezt szedni, és jobban éreztem magam. Eleinte nagyon álmosnak és fáradtnak éreztem magam tőle, de hamarosan hozzászokott a szervezetem. A pszichiáterem egy nagyon kedves, idősebb férfi, aki mindig megkérdezi hogyan érzem magam és hogyan szedem a gyógyszerem. Nagyon jó vele beszélgetni, sokat kérdez, igazán megnyugtató kisugárzása van. Igazából mondhatom, hogy szeretek oda járni, minden félelem nélkül lépek be a rendelőbe. Idővel a pánikrohamok száma lecsökkent, volt hogy 2-3 hétig nem is volt semmilyen tünetem. Persze olyan is volt, hogy naponta előfordult egy egy ilyen roham, amit nagyon nehéz átvészelni, és utána rohadt fáradtnak érzi magát az ember. Kikapcsol az ember agya, és teljesen kétségbe van esve, halálfélelme van és stb.. amiket fentebb is említettem.
Pánikbetegségnek azt az állapotot nevezzük, amikor egy hónapban 4-nél többször fordulnál elő ezek a rohamok. Én már rutinosan ha érzem hogy valami kezdődik, beveszem a gyógyszerem ami negyed óra alatt hatni is kezd. A kialakulását a stressznek tulajdonítják, így fontos hogy aki ebben szenved próbálja minél jobban kerülni/minimalizálni a stresszt.
Háromféle pánikroham típus van:
- fej pánik: szédülés,migrén,látászavarok,fejfájás
- mellkasi pánik: nehézlégzés, szorító mellkasi fájdalom, szapora szívverés
- hasi pánik: puffadás, gyomorgörcs, gyomorfájdalom, hasmenés, vizelési panaszok
Örökölni is lehet ám a a betegséget, de nem törvényszerű hogy örököljük is. Mivel Anyunál is diagnosztizáltak ilyen betegséget, így valószínű hogy én is onnan örököltem. (köszi Anyu) 😆
Nem szégyellem hogy ebben a betegségben szenvedek, tudom hogy idővel és akarattal ki fogok gyógyulni ebből az állapotból. Úgy gondolom keveset beszélünk erről, pedig egyáltalán nem szégyen orvoshoz járni, ha a lelkünkkel van gond. Ebből a betegségből pedig adódik egy másik betegség, de az már egy másik poszt témája lesz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése