Kinga blogja

Sziasztok! Ha jól látom, május elején írtam nektek utoljára,most pedig már augusztus eleje van. Elnézést hogy eltűntem zajlott az élet. Hogy mi történt? Íme: Június első napja egy gyönyörű szombati napnak indult. Én szabad hétvégés voltam, Uram szokás szerint reggel elment dolgozni.  Mi Nadinnal a Dédiéknél ebédeltünk és emlékszem hogy szuper napunk volt, valahogy minden jól alakult, sütött a nap, a gyerek se volt hisztis, szóval minden adott volt ahhoz hogy egy remek napnak könyvelhessem el.  Uram hazajött a munkából, és várta a fiát, akivel Bl döntőt mentek nézni a Treffort kertbe, a karszalagokat még én szereztem be nekik azon, a héten. Emlékszem mennyire várták a meccset. Ádám megérkezett, már indultak is, hogy találjanak parkolóhelyet a belvárosban. Gyors puszi szokás szerint és az elmaradhatatlan "vigyázzatok magatokra" kifejezés is elhangzott,mint mindig. Mosolyogva integettünk Nadinnal a fiúknak, és a fürcsi és tévé nézés után lefeküdtünk aludni. Én szoká...

Hjajj...Utoljára január hatodikán írtam nektek. Most meg már lassacskán február végén járunk. A nyakfájásom, amit az utóbbi posztban említettem, elég makacsul tartotta magát, gyakorlatilag még rá 3 hétre is éreztem, hogy valami nem stimmel.  Persze ekkor már azért a fájdalom jelentősen lecsökkent, nyilván dolgoztam is, de esténként tévézésnél éreztem, hogy valami nem egészen kerek. A január egyébként viszonylag gyorsan telt el, legalábbis a korábbi évekhez képest viszonyítva most nem volt annyira csigalassú.  Hó vége fele ki kellett hívnunk a kazánhoz szerelőt, ugyanis az érzékelője, ami a begyújtáshoz kell, eléggé elkoszosodott és csak második-harmadik alkalommal volt hajlandó begyújtani, sőt egyszer el sem indult. Úgyhogy úgy döntöttem, akkor hívjunk szerelőt, nehogy fűtés és melegvíz nélkül maradjunk a gyerekkel. Másnap szerencsére ki is tudott jönni, és a kazánunk azóta is szépen teszi a dolgát. Februártól új munkaszervezés van a melóhelyen, ami annyit t...

Arra gondoltam,mivel régen jelentkeztem, írok egy kis összefoglalót az idei évünkről. Nem mondhatom hogy ez az év a legeslegjobb volt..  Voltak persze szuper pillanatok, de sok nehézség, aggódás is övezte ezt az évünket. Kezdjük talán azzal, hogy idén kétszer voltunk kórházban. Egyszer februárban, az alvás laborban a Heim Pál kórházban, aztán a mandulaműtéten,szintén itt.  Nos az első látogatásunk még nem is volt olyan vészes,meglepő tisztaság és emberséges hozzáállás fogadott minket,amit nagyon nagy pozitívkumként könvyeltem el. Aztán amikor kitűzték a műtét időpontját, nemis tudom, talán április vége fele, úgy onnantól nem telt el úgy nap, hogy ne a műtétre gondoljak.  Szerencsére, ahogyan bizonyára tudjátok, a műtét sikeres és komplikáció mentes volt (no nem teljesen,de erről írtam korábban).  Azt hiszem míg le nem telt a teljes lábadozási idő, nagyjából 1!! teljes hónap, nem feküdtem le nyugodtan aludni. Nyilván az első pár nap a legrosszabb, d...

Na hellóóó! Ismét hajnal van, konkrétan 3/4 3, egyszerűen nem tudtam aludni..  Remélem mire a bejegyzést megírom kellően fáradt leszek és reggelig szunyókálok majd.  Ami senkinek nem fog meglepetést okozni, az az hogy tegnap megvolt az első "komolyabb" havazás idén. Nem esett fél méter hó, de azért fél centi sem. Nadin reggel kinézett az ablakon és amikor meglátta hogy nagy pelyhekben esik a hó, hát látni kellett volna hogy csillog a szeme. Biztos ami biztos, minden ablakból megnézte a hóesést.  Tegnap mászkálósabb napunk volt, délelőtt elmentünk a Dm-be és a patikába, valamint elhoztunk 2 db karácsonyi ajándékot, így már csak egyért kell elmennem és meg is vagyunk.  A héten megvettük a gyereknek a konyhát, huhh bazi nagy a doboza, jól eldugtuk előle, alig várom már hogy kinyissa. Voltunk az erzsébeti karácsonyi vásárban is, nagyon hangulatos volt, hogy éppen szakadt még a hó. Sokan is voltak, az emberek és az árusok is. Ettem churrost és nutellás kürtős...

Szombat este van és nem tudok aludni, így úgy döntöttem hogy megosztom veletek az elmúlt hét élményeit.  Mint korábban is írtam, Nadinnak aug.-jén mandulaműtétje lesz. Ezt az időpontot hónapokkal ezelőtt kaptuk, amikor ismételten az Orr-Fül-Gégészeti ambulancián kötöttünk ki a Heim Pálban és Dr. Sultész Mónika kezei alá kerültünk.  Amikor anno megvizsgálta a gyereket, szinte gondolkodás nélkül rávágta hogy bizony ebbből mandulaműtét lesz, és kitűzte a műtéti napot. Direkt erre az időre vettem ki szabit, hogy itthon tudjak lenni. Sajnos a műtét előtt egy héttel Nadin hurutosan kezdett köhögni, mire mi visszamentünk a kezelőorvoshoz, hogy ugyan akkor most mi lesz, kell-e halasztani vagy sem. Augmentin Duot kapott a gyerek és azt mondta valószínűleg teljesen meg fog gyógyulni a műtétig.  Most hétfőn, azaz júl.30.án kellett mennünk egy műtét előtti kivizsgálásra, vérvételre és az anesztessel is kellett beszélnünk. Nadin ekkor még mindig hurutosan köhögött, de a doki ...

Na hát helllóóóka!  Megint jó egy hónapja a blog felé sem néztem..  Ne haragudjatok, de egyszerűen zajlik az életünk. Szerencsére semmi negatív, csak annyira sodornak a mindennapok, hogy nagyjából hétvégén van az, hogy tudok nektek írni, de ilyenkor youtubeozok, meg online bevásárolok meg mosok-főzök-takarítok. No, de egy szónak is száz a vége és itt vagyok, sok sok hírem van. Először is, nem tudom említettem-e, de Nadint előre láthatóan aug.1-jén műtik a Heim Pálban, kiveszik a manduláit. Én szabin leszek vele itthon. A műtét előtt laborba kell menni illetve az altató orvossal konzultálni, nagyon várom hogy túllegyünk rajta, komplikáció mentesen és itthon lábadozzon.  A bölcsis évzárón is túlvagyunk, most épp nyári szünet van a bölcsiben és úgy alakult, hogy Nadin már vissza sem megy, szeptemberben kezdi majd az ovit. Én őszintén szólva nagyon nem bánom h nem megy vissza a bölcsibe a maradék időre.. ugyanis talán említettem,de az egyik dadus hát nagyon nem v...

Na sziasztoook! Éppen szombat reggel van, és már hajnali 4-kor kipattant a szemem.. Jellemző. Bezzeg hétköznap még fél 6-kor is nehezemre esik felkelni.  Szóval gondoltam mesélek nektek az elmúlt bő másfél hónapunkról. Az előző bejegyzésben ott tartottunk, hogy ugye üzemi baleset, bokasérülés stb.. Nos jelentem a bokám 90%-ban rendbejött, néha fájdogál egy picit, de nem dagad be, nem kell fásliznom stb..  Nemtudom h írtam-e de Nadinnak megtartottuk a szülinapját, ami nagyon jól sikerült, nagyon örült a tortáknak, az ajándékoknak, egyszóval minden tökéletesen sikerült.  Másik óóóriási hír, hogy május elején Nadint beirattam az oviba és pont a szülinapomon jött az email, hogy felvették. Mondjuk nem volt nagy meglepi, hisz körzetes az ovi, és minden kritériumnak megfeleltünk, de azért az a biztos ami le van írva. Úgyhogy ez egy nagyon jó szülinapi ajándék volt.  Az én szülinapom is eltelt, szuperságos tortát kaptam, Mama a kedvenc kajáimat főzte meg...

Sziasztooook! Gondoltam írok nektek gyorsan pár sort, hogy miújság velünk mostanában..  És hogy miért hétköznap jelentkezem egy nem ütemezett poszttal?  Nos sajnos hétfőn egy kisebb munkahelyi baleset miatt kényszerpihenőn vagyok itthon a hét folyamán. Leestem a lépcsőn és alám fordult a bokám. Egyből baleseti jegyzőkönyvet vettünk fel, hazamentem, aztán pedig a sebészetre. Szerencsére már csak 1 óra volt hátra a műszakomból, bár azt hiszem ilyen esetben ez számít a legkevésbé. Először őszintén szólva el sem akartam menni orvoshoz, de mire Uram hazahozott a munkából és elkezdett dagadni a bokám, akkor azt mondtam oké, mégiscsak menjünk orvoshoz, ki tudja. Nyilvánvaló volt, hogy el nem tört, hiszen lábra tudtam állni, csak sántítva. Nos a röntgen egyértelmű friss törésvonalat nem állapított meg, így a diagnózis boka szalag nyúlás. Amire az egyetlen gyógymód a pihentetés és a borogatás.  Első éjszaka fájdalomcsillapítóval feküdtem le aludni, fel volt pócolva a lá...

Szombat este van, amikor ezeket a sorokat írom nektek..  Annyi mindenről lenne írnom és szeretnék is, de nincs erőm/kedvem/ihletem...  Nem indult valami fényesen ez az év, alig várom hogy január vége legyen.. Jó hír, h ez az utolsó hétvége belőle..  Valahogy a január nálam mindig ilyen hosszú és nyögve nyelős, minden évben várom h február elsejét írjunk. Szóval a helyzet az, hogy Nadin egy ideig (talán lesz az két hónap is) itthon lesz, nem megy bölcsibe. Úgy december elején elkapta egy megfázás, ami bár nem járt lázzal, de rengeteg takonnyal és köhögéssel igen, ami még most is tart.  Itthon is észre vettem, illetve a bölcsiben is felhívták a figyelmem, h Nadin légzés kimaradással küzd alvás közben. Ez egy elég ijesztő dolog, nem csak annak hangzik.  Felkerestük hát a Heim Pál Kórház orr-fül-gégészeti osztályát, ahol beutalót kaptunk az Alvás Laborba, ami szintén a kórházhoz tartozik. Nagyon nagy mázlinkra, alig két hétre kaptunk is időpontot (f...

Na, hát az van hogy ez elmúlt pár hetünk nagyon  nem volt unalmas.. Nadin ugye október elején kezdte a bölcsit, most lassan november közepe van és harmadjára beteg. Szerencsére nem extrém módon, de pont annyira h így nem engedem el a bölcsibe, főleg ha itthon vagyok. Folyamatos orr-szipókázásból állnak a napjaink.. Hiába engedem a gyereket egészségesen a bölcsibe, ha a másik gyerek köhög, de basszus olyan szinten h a szívem kiugrik a helyéről, ha meghallom. Tudom h sokszor nehéz megoldani h valaki vigyázzon a beteg gyerekre, de nem tudom, én biztos nem engedném így bölcsibe menni. Vagy csak én féltem túl a gyerekem? Kedd délután írom ezt a bejegyzést nektek, a nap éppen száz ágra süt, ránk fér egy kis szánsájn a sok borús és esős nap után. Úgyhogy most örülés van ezerrel. Éppen fő a húsleves is, egyszerűen azt hiszem húsleves függő lettem, imádom enni és készíteni is. Télen nem is tudok ennél finomabb hamikát elképzelni. Velem sok érdekes nem történt, melós és szabad nap...

Ismét nem egy beauty témával készültem nektek, hanem egy kicsit komolyabb "lelkizős" poszttal. Éppen hétfő hajnali 3/4 3 van, amikor ezeket a sorokat pötyögöm be nektek. Borzalmas éjszakám volt.. Kezdjük azzal, hogy az én drága jó Uram tegnap este hazajött a melóból és közölt, hogy ő bizony ám nagyon-nagyon rosszul van és rögvest megy fel fürdeni és lefeküdni, de előtte betol egy Neocitrant. Hát mondom oké persze, szarul vagy, menj fel pihenni.. Férfinátha bazzeg!! ( szeretlek kis Drágám!!) Bezzeg ha én vagyok beteg!! Akkor nekem ugyanúgy maximális fokozaton kell teljesítenem, főzni-mosni-takarítani, merthát a reklámból tudjuk, hogy az Anyák sosem betegek.. és tényleg! Mióta gyerekem van, és beteg vagyok egy évben kb. 3 alkalommal, teljesen máshogyan élem meg, mint szülés előtt. Ilyenkor nincs ám extra pihi, meg jajj meg akarok menten halni, keményen tolni kell a témát, merthát nah.. A gyereknek ilyenkor is 100 százalékosan szüksége van rám. Aki várandós lesz, csak a m...

Sziasztok! Gondoltam, mivel rég volt amúgy is bejegyzés a blogon, egy pár mondatban leírom nektek hogy mi újság velünk az elmúlt hetekben. A melóval szerencsére minden rendben, azt gondolom sikerült teljesen beilleszkednem a csapatba, szeretek melózni menni és  hát ugye nem utolsó szempont, hogy fél 9-re már itthon is vagyok, és reggel csupán tíz perccel előbb indulok el dolgozni, mint a Mammutba. A társaság jófej, laza, a vásárlók is elég normálisak, legalábbis a budai "elithez" képest, igaz itt Kispesten is akad elég sok sötét ember, de hát nah.. Kell a változatosság! Nadin a héten kezdte a bölcsit, kemény 4 napot ment bölcsibe, majd a mai napon reggel (péntek este írom nektek ezt a posztot) belázasodott szegénykém. Valószínűleg csak egy ártatlan megfázásról van szó, hiszen az orra folyik leginkább, egy ici picit köhög, na meg estére felmegy a láza. Nem kínzom azzal is pluszban, hogy lázat mérek, elég csak megfognom a kis kezét, vagy a homlokát megérinteni és é...

Ma nem a szokásos irományaimmal traktállak titeket, inkább szeretnék veletek pár szuper pillanatot megosztani az elmúlt nyarunkról!

Egy kis lelkizős téma a blogon, hogy ne csak mindig a szépségápolási termékekről beszéljünk. Kezdjük talán azzal, hogy réges-régen,  mondjuk olyan 10 évvel ezelőtt egyáltalán nem ilyen voltam, mint most. Oké még csak 19 éves voltam, vagány-rövidhajú csaj stb., de a személyiségem, valahogyan mégsem takarta a külsőmet. Mert belül igencsak törékeny voltam. Elég volt egy rossz szó és máris eltört a mécses. Azt hiszem akkor kezdtem el igazán felnőni, amikor nagyjából 21 évesen elköltöztem otthonról, és önálló életet kezdtem. Egyedül mosni/takarítani/főzni és aztán jött az első komoly munkahelyem, ahol jelenleg is dolgozom. Itt kezdődött el valami. Konkrétan emlékszem, hogy 2011. szeptemberében kezdtem az Europarkban, és az akkori főnök legalább háromszor játszotta el velem, hogy szabadnapon behív és ígér helyette egy másik napot, amin pihenhetek, de ezekre a napokra is mindig behívott melózni. Az egyik ilyen telefonnál, azt mondtam, na nem, elég volt. Nem fogja a végtelenségig ...