Kinga blogja

Először is kezdjük azzal, mielőtt felmerülne a kérdés, nem- nem vagyok várandós.  De voltam! És arra gondoltam megosztanám veletek az ezzel kapcsolatos élményeimet, hogy nekem milyen volt ez az egész, hátha valakinek hasznos lehet, én pedig nosztalgiázok kicsit. Szóval azt egészen biztosan tudjátok, a várandósság három trimeszterből áll. (ha nem tudtátok volna, íme az első hasznos infó). Az első és a harmadik trimeszter volt számomra a legnehezebb, a második olyan volt, mint maga a mennyország. Kezdjük a legelején. Késett nagyjából  3-4 napja a havim, amikor munkába menet, gondoltam veszek egy terhességi tesztet. Az esélytelenek nyugalmával mentem be a mosdóba munkába menet. Gondolom világos hogyan kell egy ilyen tesztet használni.. (rápisilsz és várod az égi jelet) Tehát vártam. Nem telt bele fél!! percbe a dolog, mire megjelent 2!! darab csík azon a bizonyos teszten. Hogy akkor én ott sokkot kaptam-e vagy mit éreztem pontosan, leírni szavakkal lehetetlen, megfordult velem

Az utolsó bejegyzésem talán picit negatív hangvételűre sikeredett, de akkor még nagyon frissek voltak az élmények, mára kissé elhalványultak bennem. Szóval kezdeném a legfontosabbal, voltunk egy hetes kontrollon és a doki néni azt mondta minden rendben, ámde elővigyázatosnak kell lenni, mert a seb még akár 3 hét múlva is bevérezhet...  Na ez nem hangzik túl jól, de mi mindent megteszünk, hogy ne történjen ilyesmi. Így még mindig várat magára a játszóterezés, még pár napig a hajmosás, és maradunk a puhább ételeknél.  Ezt most ne úgy képzeljétek el, hogy mindent leturmixolok a gyereknek.. Puha kenyeret eszik, felvágottat, lágy sajtot, leveseket és természetesen a puha husikat is megeheti! Tehát nem teljes pépes diétán vagyunk, de az előírásoknak igyekszünk maximálisan megfelelni, idén egy kórházi bentlét bőven elég volt.  A nagy hőség sajnos most nem kedvez nekünk, én egyébként is különösen utálom, de megnehezíti a 35 fok körüli nappali hőmérséklet a dolgunkat.  Sokat nem