Egy kis lelkizős téma a blogon, hogy ne csak mindig a szépségápolási termékekről beszéljünk. Kezdjük talán azzal, hogy réges-régen, mondjuk olyan 10 évvel ezelőtt egyáltalán nem ilyen voltam, mint most. Oké még csak 19 éves voltam, vagány-rövidhajú csaj stb., de a személyiségem, valahogyan mégsem takarta a külsőmet. Mert belül igencsak törékeny voltam. Elég volt egy rossz szó és máris eltört a mécses. Azt hiszem akkor kezdtem el igazán felnőni, amikor nagyjából 21 évesen elköltöztem otthonról, és önálló életet kezdtem. Egyedül mosni/takarítani/főzni és aztán jött az első komoly munkahelyem, ahol jelenleg is dolgozom. Itt kezdődött el valami. Konkrétan emlékszem, hogy 2011. szeptemberében kezdtem az Europarkban, és az akkori főnök legalább háromszor játszotta el velem, hogy szabadnapon behív és ígér helyette egy másik napot, amin pihenhetek, de ezekre a napokra is mindig behívott melózni. Az egyik ilyen telefonnál, azt mondtam, na nem, elég volt. Nem fogja a végtelenségig ...
Egy blog a mindennapokról, szerzeményekről, gyerekkel kapcsolatos témákról, és persze a sminkekről.