Kinga blogja

Sziasztoook! Ez a hét egyszerűen katasztrófális volt.. Legalábbis nekem. Olyan érzelmi hullámvasúton csücsültem, mint kb.szülés után két héttel. Csak néztem ki néha a fejemből és azon gondolkodtam, basszameg- én nem ilyen vagyok, mi van velem?  Nadin elkezdte az ovit. Nem sírt, nem hisztizett hogy nem akar bemenni. Mondjuk a héten mindennap nagyon korán ébredt és a készülődés maga már borzalom volt. Mindenért nyafogott, nem akar öltözni-ez nem tetszik az nem tetszik. Ezt rendszerint tudom kezelni, hiszen a bölcsi alatt volt időm hozzászokni, de most mégis pofán baszott, hogy nem mennek egyszerűen a dolgok. Már ez elkezdett frusztrálni. Aztán amikor megláttam hogy félve megy be a csoportszobába.. Na hát az még ennél is rosszabb volt. Tudtam hogy jó helyen van, jó kezekben, csakhát neki még idegen a környezet új arcok, stb.. Ahhoz képest én tényleg mondom h nem sírt h be kell mennie, meg ilyenek de én a padlón voltam tőle és sajnáltam szerencsétlen gyereket hogy ott kell maradni