Először is kezdjük azzal, mielőtt felmerülne a kérdés, nem- nem vagyok várandós.
De voltam! És arra gondoltam megosztanám veletek az ezzel kapcsolatos élményeimet, hogy nekem milyen volt ez az egész, hátha valakinek hasznos lehet, én pedig nosztalgiázok kicsit.
Szóval azt egészen biztosan tudjátok, a várandósság három trimeszterből áll. (ha nem tudtátok volna, íme az első hasznos infó). Az első és a harmadik trimeszter volt számomra a legnehezebb, a második olyan volt, mint maga a mennyország.
Kezdjük a legelején. Késett nagyjából 3-4 napja a havim, amikor munkába menet, gondoltam veszek egy terhességi tesztet. Az esélytelenek nyugalmával mentem be a mosdóba munkába menet. Gondolom világos hogyan kell egy ilyen tesztet használni.. (rápisilsz és várod az égi jelet) Tehát vártam. Nem telt bele fél!! percbe a dolog, mire megjelent 2!! darab csík azon a bizonyos teszten. Hogy akkor én ott sokkot kaptam-e vagy mit éreztem pontosan, leírni szavakkal lehetetlen, megfordult velem a világ. Hirtelen nem tudtam sírjak vagy nevessek, örültem és egyszerre kétségbe is voltam esve. Atya isten.. Ott növekszik bennem egy aprócska élet, és már jelét is adta hogy ő bizony már úton van.
Félre értés ne essék, nem megdöbbentem azon hogy ha védekezés nélkül szexelek, akkor bizony terhes lehetek. Egészen egyszerűen annyi negatív tesztet csináltam előtte, hogy szinte hihetetlennek tűnt hogy ez bizony nem negatív. Mondanom sem kell, egy percre sem tudtam a munkára koncentrálni, de senkinek nem szóltam egy szót sem, kivéve a páromat, nos őt majdnemhogy rögtön értesítettem. Én nem vagyok az a nagyon szentimentális-babacipő vásárlós, jujj most nagyon megleplek fajta. Inkább, hellószia, pozitív lett a teszt. No de ennyit a tesztelésről. (jó bevallom, én még utána három napig folyamatosan minden reggel csináltam egy újabb tesztet,biztos ami biztos..)
A teszt elvégzése után pár nappal felkerestem a körzeti sztk nőgyógyászatát, ahol igen kellemes meglepetés ért, egy velem egykorú nagyon szimpatikus doktornővel találkoztam. Megcsinálta a rákszűrést óvatosan, és adott beutalót ultrahangra, nagyjából 2 héttel később. A két hét alatt igazából nem volt bennem aggodalom, nem böngésztem őrülten a babás fórumokat, hogy na most itt mi fog történni, mekkora a gyerek odabent, stb.. Igazából sok energiám se lett volna, mert előjött nálam az állandó rosszullét. Először igen enyhe volt, csak émelyegtem és nem voltam túl éhes.. Aztán ez átváltott abba, hogy SEMMIT, de értsétek szó szerint, SEMMIT nem tudtam enni, és még a folyadék is kijött belőlem.
Olyan ramaty állapotba kerültem, hogy úgy kb. a 8-9.héttől én már nemis dolgoztam, hanem itthon fetrengtem. Ez az állapot a 14-15.hétig tartott, aztán egyik napról a másikra megszűnt. Fokozatosan jött vissza az étvágyam, tudtam enni-inni mindenfélét. -10kg-val indultam neki a második trimeszternek.
Jah, az első uh-t kihagytam. Ekkor lehettem nagyjából a hetedik hétben, ilyenkor hüvelyi ultrahanggal vizsgálnak meg, és láss csodát, a mi kis Nadinunk ott virított a képernyőn, egy nagy folt volt a feketeségben, apró kis szívdobbanások látszódtak. Nem a szívét láttuk persze, hisz ekkor mondjuk borsószem nagyságú a gyerek, csak egy pici pontot, ami pulzált folyamatosan. Megállapították, hogy a méhlepény a hátsó falon tapadt, van szívhang, minden oké! Juppíí. Elmondták milyen későbbi ultrahang vizsgálatok várnak rám és visszairányítottak a nőgyógyászatra.
Azt már az elején tudtam, hogy nekem nem lesz fogadott orvosom, a szülésznőn mondjuk kissé elgondolkoztam, de aztán elvetettem az ötletet. Elvégre egyrészt ezért fizetem a Tb-t, másrészt nem kell hogy tízezrekért megcsinálják ugyanazt a vizsgálatot magánba mint az Sztk-ban.
Nem szedtem terhesvitamint, illetve bocsika de, Dm saját márkásat,amiből 1000ft egy dobozzal. Lehúzásnak tartom a mai napig a méregdrága terhesvitaminokat, meg szedjed jajjaj a gyereknek nehogy baja legyen stb.. Kamu.. Az egyetlen dolog amiért pluszban fizettem, az a Down szűrés, ahol a 12.heti uh-n kívűl vért vettek és ebből állapították meg az eredményt. Ebből is az alap csomagot választottuk, 10e ft volt, de higgyétek el, van aki belemegy a 30-40ezres szűrőcsomagokba is. Nos- szíve joga eldönteni.
Mint írtam fentebb a második trimeszterre elmúltak a rosszullétek, tudtam enni és igyekeztem bepótólni amit 1,5 hónap alatt kihagytam, mert nagyon le volt merülve a szervezetem. Ne őrült zabálásokra gondoljatok, de igenis mindent megettem, amit megkívántam. Ha wasabis chips volt, egy kólával és egy tábla csokival, akkor azt küldtem le. Nem voltam különösebben kívánós, igaz a cékla levét literszámra tudtam volna inni, és Nadin a mai napig ugyanígy imdája a céklalét. Talán az utolsó két volt kirívó, minden nap salátát ettem, márványsajttal, sokmagvas bagettel és ugyanazzal az öntettel. De tényleg két hétig minden áldott nap ugyanazt. És nem untam! A szülés előtti nap azért én bekajáltam, tudtam hogy kell az energia.
Hogy ne csak a kajálásról meséljek, a második trimeszter maga az álom. Tudsz enni, még nem nagy a hasad, de azért már növöget. Az emberek mindenhol előre engednek a sorban, persze a buszon a helyüket még véletlen sem adják át a parasztok.. Viszonylag lassabban nőtt a pocakom, mármint kívülről, mert minden egyes ultrahangon megállapították, hogy a gyerek a korának megfelelő ütemben nő, csak éppen ez kívülről nem látszódott. Falra másztam a kollegáimtól, mikor minden egyes alkalommal megkérdezték, jajj hát milyen kicsi a hasad, mikor kezd már el nőni stb... Bazdmeg, ez a has, pont akkora amekkorának lennie kell, valakinek jobban látszódik, valakinek kevésbé. Aztán amikor simogatták a hasam, és a gyerek nem mozdult meg..Jajj hát mindig alszik ez a gyerek. Nem baszod, csak vadidegen vagy neki. És ez nem hülyeség, ha én megsimogattam rugdosott, ha idegen, akkor nem. A húgom pl,megsimogatta és egyből jelzett is neki.
Apropó, elfelejtkeztem a védőnőnkröl. Olyan mázlink van, hogy egy igazán jófej, körültekintő védőnővel hozott minket össze a sors. A mai napig nagy szerencsének tartom, hogy hozzá tartozunk. Ha kell receptet hoz el a dokitól, vagy igazolást és látszik rajta hogy igazán szereti azt amit csinál. Neki akartam az első látogatásakor pénzt adni, azt mondta, ne vicceljek, nem fogadja el, ő nem ezért csinálja. Jéé.. vannak még ilyen emberek?
Folyt.köv.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése