Rég jártam erre... avagy 2019 #2-es poszt

Hjajj...Utoljára január hatodikán írtam nektek. Most meg már lassacskán február végén járunk.

A nyakfájásom, amit az utóbbi posztban említettem, elég makacsul tartotta magát, gyakorlatilag még rá 3 hétre is éreztem, hogy valami nem stimmel. 

Persze ekkor már azért a fájdalom jelentősen lecsökkent, nyilván dolgoztam is, de esténként tévézésnél éreztem, hogy valami nem egészen kerek.

A január egyébként viszonylag gyorsan telt el, legalábbis a korábbi évekhez képest viszonyítva most nem volt annyira csigalassú. 

Hó vége fele ki kellett hívnunk a kazánhoz szerelőt, ugyanis az érzékelője, ami a begyújtáshoz kell, eléggé elkoszosodott és csak második-harmadik alkalommal volt hajlandó begyújtani, sőt egyszer el sem indult. Úgyhogy úgy döntöttem, akkor hívjunk szerelőt, nehogy fűtés és melegvíz nélkül maradjunk a gyerekkel. Másnap szerencsére ki is tudott jönni, és a kazánunk azóta is szépen teszi a dolgát.

Februártól új munkaszervezés van a melóhelyen, ami annyit tesz, hogy néha hétvégenként nekem is kell mennem. A napokat én adom meg, hogy mikor tudok hétvégén menni és ehhez mérten készítik el a beosztást.

 A hétköznapokban maradtam köztes műszakban és van néhány szabadnapom is így, amikor a gyerek oviban van.

Ha már az ovinál tartunk.. Nadin megint beteg, kétoldali középfül gyulladása van, tegnap voltunk a Heim Pál Kórház orr/fül/gége ambulanciáján. Millióan voltak, de tényleg. Én asszem ennyi beteget még nem láttam ott egyszerre. 

Nagyjából két óra várakozás után sorra is kerültünk ugyanahhoz a kedves doktornőhöz, akinél pár hónapja jártunk. 

Megjegyzem több orvos rendelt egyszerre, de az irdatlan tömeg miatt még azt mondom ez a két óra egészen "baráti" volt. 

Nadin türelmesen várta ki a sort és a vizgsálat során sem volt különösebb sivalkodás. Na jó, egy picike kis sírdogálás csak.. 

Még ott a kórháznál megcéloztuk a patikát, csak mivel elfelejtettem az antibiotikum mellé a Normafloret, így a kökis patikában is tettünk egy látogatást ezért, illetve a jutalom chips sem maradt el.

 Nagyon remélem hogy ez az antibiotikum kúra helyre rántja a gyereket és egy jó ideig nem kell semmilyen betegséggel foglalkoznunk. 

Hiszen elméletileg nemsokára tényleg tartósan is itt a jó idő, én már alig várom a tavaszt. 

Nadin tud bóklászni a kertben, végre egész nap jöhet be a friss levegő az ablakokon és ezer ágra fog sütni a nap.

 Ja és jövő hónapban Nadinnal paradicsommagokat vetünk, amiket tavaly vettem akciósan, ha minden igaz 5 féle mini paradicsomunk lesz. (alig várom, hogy már szedhessük le őket). 

Sajna a tavalyi muskátlijaim közül kettő kidöglött, csak egy maradt meg, így idén újakat kell beszereznem. Persze csakis pirosat és álló muskátlit. Meg szeretnék még mást is ültetni, pl.tuját, de azt most nem kezdem el részletezni.

Ma és holnap még én leszek Nadinnal, csütörtökön a Mama vigyáz rá, pénteken pedig Apa. Tojáslevest kért a kis beteg, remélem meg is fogja enni.

Nagy vonalakban ennyi a sztori,legyetek jók és vigyázzatok magatokra.