Ebben a bejegyzésben röviden szeretnék írni arról, hogy a legutóbbi ilyen posztom óta milyen változás következett be az állapotomban.
Sajnos nem szolgálhatok nektek/magamnak jó hírekkel, ugyanis az utóbbi hetekben igencsak sok mélypontot éltem meg. Sokszor nem volt kedvem kimozdulni vagy főzni vagy úgy egyáltalán bármit is csinálni. A mindennapi teendőket persze elvégeztem, de minden nap hulla fáradtnak éreztem magam, sokszor kiborultam kis dolgokon vagy egyszerűen sírva fakadtam. Sajnáltam szegény gyereket, hogy ilyen nyomorult erőtlen anyja van, aztán persze rájöttem, hogy neki sem tesz jót ha összezuhanok. Étvágytalan is voltam/vagyok, ami meg is látszik, pár kiló lecsusszant rólam, a ruháim is mind lógnak rajtam. Ráadásul egy egészségügyi probléma is nehezíti az életem, aminek az okára egyenlőre nem sikerült rájönniük a dokiknak, pedig számtalan vizsgálaton átestem már, és szerencsére minden értékem/leletem negatív lett. Így egyenlőre marad a találgatás, az okok kizárása, és persze számtalan házi praktikát is bevetettem már illetve próbálkoztam a homeopátiával is.
No de visszakanyarodva a pánikbetegségemhez, új gyógyszert kaptam a Frontin mellé, a Citapramot ami egy szorongáscsökkentő/antidepresszáns hatású készítmény, egyenlőre pár napja szedem még csak, valami kis pozitív változást kezdtem érezni, de a doki azt mondta 10 nap kb. míg kifejti a hatását teljesen. Ugyanis a Frontint teljes mértékben szeretném majd elhagyni, de még nem lehet, sajnos ez nem olyan dolog amit egyik nap beszedek, másik nap meg már egy szem sem kell belőle.
Tehát most egyenlőre ennyi, minden nap hallgatok egy kis relaxációs zenét ami az elalvásnál is nagy segítséget nyújt illetve próbálkozom hogy még kevesebbet stresszeljek az apróságokon is.
Remélem mire a legközelebbi ilyen posztot írom majd nektek, sokkal több pozitív dologról írhatok majd.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése