Szögezzük le én az első táborba tartozom. Nem tervezett császár volt, de sikertelen volt a szülésindítás, így az orvosok a császármetszés mellett döntöttek. Mivel nem is készültem rá, hirtelen nagyon megijedtem ám.
De mire észbe kaptam, már a császáros őrzőben pihentem és imádkoztam hogy újra érezzem a lábaimat. Nem olyan buli ám a császármetszés, mint sokan gondolják. Műtétnek számít, csak úgy megjegyezném. Tologatják, rángatják a belső szerveidet, hmm fincsi dolog.
Na de nem is erre akartam kitérni, hanem arra hogy nem értem ez a két tábor miért vitázik mindig egymással? Én már nem is olvasok ilyen babás fórumokat, mert mindenhol csak a vita megy. Jaj neked könnyű, téged császároztak te nem szenvedtél, jaj de neked is könnyű mert nem műtöttek.
Mind a két forma egyformán szar. Csak van amelyik közben fáj, van amelyik meg utána jó sokáig. Soha eszembe se jutott h egy természetes úton szült nőt lenézzek, csak mert neki nem műtéte volt, hanem kemény küszködések árán megszülte a gyereket. Ugyanúgy eszembe sincs lenézni, azt sem aki pedig program császárral szül (ki ilyen, ki olyan okokból, ez most nem is fontos).
Mindenkinek joga van (vagyis legalábbis jó lenne) úgy szülni, ahogyan akar. Miért is van a feszkó? Egy célja van minden Anyának, egy gyermeket világra hoznia. Fogadjuk már el, hogy kinek így, kinek úgy sikerül. Én például egyáltalán nem irigyeltem a barátnőm, aki simán szült. Egy gátseb sem fenékig tejfel, ebben egészen biztos vagyok. Ahogy egy 15 centis vágás sem maga a mennyország, én a mai napig szenvedek vele, pedig már több mint két éve volt.
Csajok/lányok/anyukák arra kérlek titeket, hogy ne nézzétek le a másikat. Nem voltatok az ő cipőjében, nem ismeritek a körülményeket. Mindannyian mások vagyunk, máshogy gondolkodunk,erről is.
Ha más közös nincs is bennünk, annyi biztosan, hogy ANYÁK vagyunk.
Legalább emiatt tartsunk össze!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése