Ugrás a fő tartalomra

Random hétfői esti gondolataim

Hát sziasztooook lányok/fiúk! Már nagyon vártam, hogy gép elé üljek és írjak nektek egy pár sort, igazából ahogyan a címből is kiderült, ez egy random poszt lesz az elmúlt nagyjából 1 vagy 1,5 hetemről.

Nos kezdjük azzal, amit amúgy is mindenki tud: DÖG MELEG VAAAAN!! Komolyan öregszem v nem tudom de én kivagyok ettől a melegtől. Kedvetlen/lusta vagyok és rosszkedvű. Mint egy zsémbes öregasszony. Tudom h nyár van blablabla, de jajj légyszii legyen már ősz, h ne süljek szét az ötszáz millió fokban, meg ne érezzem úgy folyton magam, mint egy klimaxos nő. Legszívesebben ki sem tenném itthonról a lábam. Na mindegy, ennek is egyszer vége szakad majd.
Most éppen /hétfő este írok nektek/ várom a megváltó záport v zivatart vagy hívjuk aminek akarjátok de lényeg h essen már az a kurva eső, és jöjjön be egy kis friss levegő, ami átjárja a lakást és ne kelljen idebent sem fuldokolni, mint KleinHegymegnemmászó Dávidunknak a Himaláján. Egyenlőre csak dörög és villámlik, de bízom egy kiadós (vihar nélküli ofkorsz!) esőzésben.
Múlthéten sikeresen lezajlott a leltár, én mondjuk leginkább a kaja miatt vártam és kicsit csalódtam h az egész pizzámat nem tudtam befalni, de a leltár közepén nem akartam kajakómát. Kevéssé vidám hír, hogy múlthéten a Nagyim kórházba került, mert már jó pár napja szédült szegénykém és az orvos beutalta a kórházba. Szóval ő most ott van, nem tudom meddig. Amikor tudom persze meglátogatom, meg beszélünk minden nap. Némi kis javulás állt be az állapotában, már kevésbé szédül. Amúgy cuki szobatársai vannak, jó a kaja meg minden, csak szerintem már szétunta magát, mert ő mindig tesz-vesz valamit.
Melóban is minden oké, komolyan mondom, egyre jobban szeretek bejárni! Nyugi nem vagyok ám beszívva, csak élvezem, hogy emberek között vagyok és segíthetek nekik, na meg persze nem elhanyagolható szempont az sem, hogy így heti kétszer mozgok is, szinte egész nap, ami úgy veszem észre hogy jó hatással van rám, mind fizikailag mind szellemileg. Fogyott a combom meg a fenekem is, nem mértem, nem szokásom, de a tükörben látom hogy vékonyabbak lettek a kis sonkácskák. Kilóban nem tudom ez mennyi lehet, nemigen szokásom mérni magamat. Szóval tökjó, hogy úgymond kikapcsolódok odabent, plusz mozgok is, és mindezért még fizetést is kapok. Juppíí.

Na de ennyit a munkáról, evezzünk izgalmasabb vizekre. Alig várom h megmutizzam nektek, milyen szépségeket zsákmányoltam be az elmúlt időkben, erről természetesen külön bejegyzés várható. Elöljáróban csak annyit, h vááá nagyon ütős kis darabok!! Szóval minden okés, kisbabám tegnap meglátogatott odabent a melóban (most teli hétvégét dolgoztam), zárás előtt kb. 25 perccel érkeztek és egyből mindenkit levett a lábáról. Együtt is öltöztünk, mert nem volt hajlandó az apjával kimenni a boltból, úgyhogy édes kettesben sétáltunk befelé zárás után. Hazafele picit már nyüglődött de nem csoda én is kivoltam nagyon. Asszem így hirtelenjében ennyi, később jelentkezem. Stay tuned! Ja és szia Zsófi ha olvasod a bejegyzést!! :D

Megjegyzések