Kinga blogja

Sziasztoook! Ez a hét egyszerűen katasztrófális volt.. Legalábbis nekem. Olyan érzelmi hullámvasúton csücsültem, mint kb.szülés után két héttel. Csak néztem ki néha a fejemből és azon gondolkodtam, basszameg- én nem ilyen vagyok, mi van velem?  Nadin elkezdte az ovit. Nem sírt, nem hisztizett hogy nem akar bemenni. Mondjuk a héten mindennap nagyon korán ébredt és a készülődés maga már borzalom volt. Mindenért nyafogott, nem akar öltözni-ez nem tetszik az nem tetszik. Ezt rendszerint tudom kezelni, hiszen a bölcsi alatt volt időm hozzászokni, de most mégis pofán baszott, hogy nem mennek egyszerűen a dolgok. Már ez elkezdett frusztrálni. Aztán amikor megláttam hogy félve megy be a csoportszobába.. Na hát az még ennél is rosszabb volt. Tudtam hogy jó helyen van, jó kezekben, csakhát neki még idegen a környezet új arcok, stb.. Ahhoz képest én tényleg mondom h nem sírt h be kell mennie, meg ilyenek de én a padlón voltam tőle és sajnáltam szerencsétlen gyereket hogy ott kell mar...

Először is kezdjük azzal, mielőtt felmerülne a kérdés, nem- nem vagyok várandós.  De voltam! És arra gondoltam megosztanám veletek az ezzel kapcsolatos élményeimet, hogy nekem milyen volt ez az egész, hátha valakinek hasznos lehet, én pedig nosztalgiázok kicsit. Szóval azt egészen biztosan tudjátok, a várandósság három trimeszterből áll. (ha nem tudtátok volna, íme az első hasznos infó). Az első és a harmadik trimeszter volt számomra a legnehezebb, a második olyan volt, mint maga a mennyország. Kezdjük a legelején. Késett nagyjából  3-4 napja a havim, amikor munkába menet, gondoltam veszek egy terhességi tesztet. Az esélytelenek nyugalmával mentem be a mosdóba munkába menet. Gondolom világos hogyan kell egy ilyen tesztet használni.. (rápisilsz és várod az égi jelet) Tehát vártam. Nem telt bele fél!! percbe a dolog, mire megjelent 2!! darab csík azon a bizonyos teszten. Hogy akkor én ott sokkot kaptam-e vagy mit éreztem pontosan, leírni szavakkal lehetetlen, megfordu...

Az utolsó bejegyzésem talán picit negatív hangvételűre sikeredett, de akkor még nagyon frissek voltak az élmények, mára kissé elhalványultak bennem. Szóval kezdeném a legfontosabbal, voltunk egy hetes kontrollon és a doki néni azt mondta minden rendben, ámde elővigyázatosnak kell lenni, mert a seb még akár 3 hét múlva is bevérezhet...  Na ez nem hangzik túl jól, de mi mindent megteszünk, hogy ne történjen ilyesmi. Így még mindig várat magára a játszóterezés, még pár napig a hajmosás, és maradunk a puhább ételeknél.  Ezt most ne úgy képzeljétek el, hogy mindent leturmixolok a gyereknek.. Puha kenyeret eszik, felvágottat, lágy sajtot, leveseket és természetesen a puha husikat is megeheti! Tehát nem teljes pépes diétán vagyunk, de az előírásoknak igyekszünk maximálisan megfelelni, idén egy kórházi bentlét bőven elég volt.  A nagy hőség sajnos most nem kedvez nekünk, én egyébként is különösen utálom, de megnehezíti a 35 fok körüli nappali hőmérséklet a dolgunkat....

Szombat este van és nem tudok aludni, így úgy döntöttem hogy megosztom veletek az elmúlt hét élményeit.  Mint korábban is írtam, Nadinnak aug.-jén mandulaműtétje lesz. Ezt az időpontot hónapokkal ezelőtt kaptuk, amikor ismételten az Orr-Fül-Gégészeti ambulancián kötöttünk ki a Heim Pálban és Dr. Sultész Mónika kezei alá kerültünk.  Amikor anno megvizsgálta a gyereket, szinte gondolkodás nélkül rávágta hogy bizony ebbből mandulaműtét lesz, és kitűzte a műtéti napot. Direkt erre az időre vettem ki szabit, hogy itthon tudjak lenni. Sajnos a műtét előtt egy héttel Nadin hurutosan kezdett köhögni, mire mi visszamentünk a kezelőorvoshoz, hogy ugyan akkor most mi lesz, kell-e halasztani vagy sem. Augmentin Duot kapott a gyerek és azt mondta valószínűleg teljesen meg fog gyógyulni a műtétig.  Most hétfőn, azaz júl.30.án kellett mennünk egy műtét előtti kivizsgálásra, vérvételre és az anesztessel is kellett beszélnünk. Nadin ekkor még mindig hurutosan köhögött, de a doki ...

Sok-sok képpel következik az elmúlt hónapok szerzeményes posztja, amiben a szülinapi ajándékaim is helyet kapnak. Régóta adós vagyok nektek ezzel a poszttal, most igyekszem pótolni. De a szavak helyett beszéljenek a képek, íme:

Na hát helllóóóka!  Megint jó egy hónapja a blog felé sem néztem..  Ne haragudjatok, de egyszerűen zajlik az életünk. Szerencsére semmi negatív, csak annyira sodornak a mindennapok, hogy nagyjából hétvégén van az, hogy tudok nektek írni, de ilyenkor youtubeozok, meg online bevásárolok meg mosok-főzök-takarítok. No, de egy szónak is száz a vége és itt vagyok, sok sok hírem van. Először is, nem tudom említettem-e, de Nadint előre láthatóan aug.1-jén műtik a Heim Pálban, kiveszik a manduláit. Én szabin leszek vele itthon. A műtét előtt laborba kell menni illetve az altató orvossal konzultálni, nagyon várom hogy túllegyünk rajta, komplikáció mentesen és itthon lábadozzon.  A bölcsis évzárón is túlvagyunk, most épp nyári szünet van a bölcsiben és úgy alakult, hogy Nadin már vissza sem megy, szeptemberben kezdi majd az ovit. Én őszintén szólva nagyon nem bánom h nem megy vissza a bölcsibe a maradék időre.. ugyanis talán említettem,de az egyik dadus hát nagyon nem v...

Na sziasztoook! Éppen szombat reggel van, és már hajnali 4-kor kipattant a szemem.. Jellemző. Bezzeg hétköznap még fél 6-kor is nehezemre esik felkelni.  Szóval gondoltam mesélek nektek az elmúlt bő másfél hónapunkról. Az előző bejegyzésben ott tartottunk, hogy ugye üzemi baleset, bokasérülés stb.. Nos jelentem a bokám 90%-ban rendbejött, néha fájdogál egy picit, de nem dagad be, nem kell fásliznom stb..  Nemtudom h írtam-e de Nadinnak megtartottuk a szülinapját, ami nagyon jól sikerült, nagyon örült a tortáknak, az ajándékoknak, egyszóval minden tökéletesen sikerült.  Másik óóóriási hír, hogy május elején Nadint beirattam az oviba és pont a szülinapomon jött az email, hogy felvették. Mondjuk nem volt nagy meglepi, hisz körzetes az ovi, és minden kritériumnak megfeleltünk, de azért az a biztos ami le van írva. Úgyhogy ez egy nagyon jó szülinapi ajándék volt.  Az én szülinapom is eltelt, szuperságos tortát kaptam, Mama a kedvenc kajáimat főzte meg...